Az iskolaérettség kérdése nagycsoportos óvodások szüleinek többsége számára a november-decemberi időszak legfontosabb döntését hordozza magában. Maradjon vagy menjen nagycsoportos gyermekem iskolába? Milyen szempontok szerint döntsek? Egyáltalán van-e jó vagy rossz döntés? És ki tud segíteni? Erről beszélgetett dr. Jármi Éva, Központunk szakmai vezetője Balla-Szabó Viktória újságíróval az Anyamagazin oldalon 2022. decemberében megjelent interjúban

Anyamagazin: Mit jelent az iskolaérettség?

Dr. Jármi Éva: A szakszerű kifejezés ma már nem is az iskolaérettség, hanem az iskolakészültség. Az, hogy nem vagy felkészülve arra, hogy sikeresen alkalmazkodj az iskolakezdés okozta kihívásokhoz, egy sokkal átfogóbb kategória, és kedvesebb is, mint az, ha azt mondják, te sajnos éretlen vagy az iskolára.

A.: Mikor iskolakészült a gyerek?

Dr. J. É.: A jelenlegi szabályozás szerint mindenki, aki szeptember 1-jéig betölti a 6. életévét, és akinél a szülő nem ad be kérvényt, hogy az óvodában maradhasson, az megy iskolába, szinte mindegy az óvoda véleménye. Hétévesen azonban már mindenképpen megy iskolába, akkor is, ha még mindig van valamilyen terület, ahol jelentős lemaradása van. Ekkor BTMN-kódot kap.

A: Mi a BTMN?

Dr. J. É.: A köznevelési törvény szerint beilleszkedési, tanulási vagy magatartási nehézség a BTMN. Nagyjából azt mondja ki, hogy nem megy a gyereknek a társas kapcsolatok kialakítása, a magatartási szabályok betartása (pl. agresszív vagy szorong), vagy a tanulás, ami nem meríti ki a tanulási zavart (pl. kicsit figyelmetlen, vagy nem jól érti a nyelvet), tehát nem fog úgy haladni, mint a többség. Ha valaki kap egy BTMN-státuszt nagycsoportban, akkor automatikusan visszatartják. Ez egyrészt sok szakmai problémát vet fel, mert a lassabb fejlődésre adni kell egy kódot, mintha valami baj lenne vele. Pedig a lassabb fejlődés önmagában nem baj.

Másrészt nagyon sok szülő rettenetesen ódzkodik, hogy elvigye ősszel BTMN-s vizsgálatra a nagycsoportos gyerekét, és kódot kapjon. Vagy jóhiszeműen elviszi iskolaérettségi vizsgálatra, aztán sokkot kap, hogy BTMN-t kapott a gyerek. Emiatt sokan ilyenkor abban a dilemmában vannak, hogy halogassák-e a vizsgálatot, és kockáztassanak-e azzal, hogy most nem viszik el a gyereket, és beadják az iskolahalasztásra a kérelmet indoklás nélkül.

A.: Ez a BTMN-kód egyébként megszüntethető?

Dr. J. É.: Igen, ezt minden évben felül kell vizsgálni. Mindig nézik, hogy jogos-e, indokolt-e fenntartani ugyanúgy, mint az SNI-nél (sajátos nevelési igény) is. Ha valakiről kimondták egyszer, hogy SNI-s, például autizmus spektrum zavaros, vagy valamilyen érzékszervi fogyatékkal él, azt is nyomon követik, pedig kevésbé változik a státusz. De a BTMN egy enyhébb kategória, amiből ki lehet kerülni. Lehet, hogy lassú fejlődésű a gyerek, de az is elképzelhető, hogy éppen krízisben van a családja, ami miatt BTMN-t kap, viszont csak addig tart, amíg elmúlik a krízis.

A legtöbb szülőnek rettenetesen rossz képzete van arról, hogy „papíros” lesz a gyerek. Ehhez csomó olyan negatív diszkriminációt társítanak, ami valójában pedig arra szolgálna, hogy pozitívan diszkriminálják a gyereket, de nem hiszi el a rendszerben – részben joggal – bizalmatlan vagy kételkedő szülő, hogy a papír előnyökhöz juttatja a gyermekét, nem pedig hátrányos megkülönböztetést eredményez.

A.: Ha a gyerekem megkapja a BTMN-státuszt, akkor az oviban kötelező fejlesztőpedagógust kapnia?

Dr. J. É.: Így van, ez a pozitív diszkrimináció része: nem megy iskolába, az óvoda vagy a pedagógiai szakszolgálat pedig megadja a későbbi, sikeres iskolakezdéshez szükséges támogatásokat, fejlesztéseket.

A.: És ez megtörténik?

Dr. J. É.: Ez nagyrészt sajnos attól függ, hogy hol van az óvoda, melyik önkormányzathoz tartozik, hogy milyenek az anyagi lehetőségeik. Van olyan kerület Budapesten is, ahol nincsen elég képzett óvodapedagógus sem, nemhogy fejlesztőpedagógus meg óvodai nevelés, projekt! Ha csak pedagógiai asszisztensek látják el a feladatokat, vagy állandóan cserélődnek az óvónők, akkor könnyen gyerekmegőrzéssé degradálódik az óvodai nevelés.

A.: Van ehhez a Covidnak is köze?

Dr. J. É.: Nagyon is. A Covid és a rendszerproblémák azt eredményezték, hogy akik most a hat évet töltik, azoknak az óvodai élete rendkívül zaklatott volt. Ők azok, akik már úgy kezdték az óvodát, hogy nem lehetett őket bekísérni, akik úgy végeztek el gyakorlatilag két évet az óvodából, hogy vagy volt óvoda, vagy nem volt óvoda, mert ugye azt azért nem gondoljuk, hogy amikor az óvodák bezártak, akkor otthon történt óvodai nevelés. Társas szempontból is nagyon le tudtak maradni ezek a gyerekek, mert kevés ilyen élményünk volt. A rengeteg betegség, a rengeteg helyettesítés és a rengeteg bizonytalanság miatt egyszerűen az óvodák képtelenek voltak tervezett folyamatokat végigvinni. Egyszerűen azt látod, hogy jön a hat év körüli gyerek az iskolaérettségi vizsgálatra, minden rendben van nála, de meg se tudja fogni az ollót, mert nem voltak kézműves-foglalkozások az óvodájában. Szóval ez most egy kifejezetten Covid sújtotta korosztály. Sokszor megpróbálják a szülők ezt kompenzálni óvodán kívül, például szerintem soha több gyerek még nem volt iskolaelőkészítő extra foglalkozásokon, mint amiket most fizetnek a szülők nekik, mert eddig hagyományosan az iskola-előkészítés óvodán belül történt, de már a többség nem bízik abban, hogy ez megtörténik.

A.: Milyen az iskolaérettségi folyamat vizsgálata Magyarországon?

Dr. J. É.: Jelenleg elég bonyolult, és meglepő a folyamat, amit 2020. január 1-je óta érvényes jogszabály szabályoz. Ha például a gyerek szeptember 1-jétől betölti a hat évet, tehát tanköteles korúvá válik, akkor adottév januárjában kell kérvényezni az Oktatási Hivatalnál (OH), hogy óvodában maradhasson. Ha az OH nem tudja eldönteni a beadott anyagok alapján, hogy indokolt-e a szülő kérése, akkor kirendel egy ún. iskolaérettségi vizsgálatot.

A hivatalos iskolaérettségi vizsgálatot a pedagógiai szakszolgálatok január 18. után, február–márciusban készítik. Ez tehát azoknál a gyerekeknél van, akiknél nem mondanak rögtön igent arra, hogy maradhatnak az óvodában. De a legtöbb szülő nem szívesen kockáztat, hanem az iskolaérettségi vizsgálat nélkül azt szeretné, hogy fogadják el a kérvényét.

A.: Ezt hogyan tudják elérni?

Dr. J. É.: A beadás előtt olyan szakvéleményt szereznek, ami már alátámasztja, hogy a gyereknek javasolt maradnia. Ha január 18-át megelőző időszakban fordul a pedagógiai szakszolgálathoz, a hivatalos intézményhez, akkor ott arról döntenek, hogy a gyerek BTMN-kategóriát kap-e. Vagy a magánellátásban méretik fel a gyermek fejlettségét, és ezt a vizsgálati eredményt használják alátámasztásnak.

A.: Mi történik, ha szakértői indoklás nélkül adja be egy szülő a kérelmet?

Dr. J. É.: Ha csak a szülő vagy az óvoda véleményével indokolja a szülő a halasztás szükségességét, az valójában nem (vagy csak kivételes esetben) minősül indoklásnak. Szakmai véleménnyel alátámasztott javaslat nélkül a szülők reménykednek, hogy hátha átcsúszik a kérelem, ha meg nem, akkor megpróbálják a hivatalos, kirendelt iskolaérettségi szakvizsgálatot, és imádkoznak, hogy az megerősítse a kérelmüket.

A.: Mi történik akkor, ha a szülő nem tudja eldönteni, hogy a gyerek maradjon-e az óvodában, vagy menjen iskolába?

Dr. J. É.: Az óvodáskor pont az az időszak, ahol a fejlődés a különböző részterületeken nagyon eltérő tempóban történhet. Sok gyereknél tényleg nehéz megmondani már egy évvel az iskolakezdés előtt, hogy maradjon-e, vagy sem. Van olyan gyerek, akinek a fejlettsége bizonyos területeken olyan elöl van, hogy ha visszatartod, az vissza fog csapni már ismétlő nagycsoportos korában: kezelhetetlen lesz, mert egyszerűen túl van már mindenen, ami az óvodában történik. Ezt a gyereket terhelni kéne, bírná is emocionálisan, feladattudatilag, verbálisan és gondolkodásban is teljesen ott van, de ehhez képest a grafomotoros területe olyan szinten van lemaradva, hogy nehezen mondom azt, hogy ez egy év vagy 10 hónap célzott intenzív fejlesztés után el tud jutni addig, ami az iskolához kell. Ilyenkor, ha eldöntik a szülők, hogy viszik, akkor ezen a területen 10 hónapig kőkemény fejlesztés következik.

Arról is dönthetsz, hogy visszatartod, és valami mással – óvodán kívüli elfoglaltsággal, nyelvtanulással – terheled, utána pedig egy erős – tehetséggondozó, két tannyelvű – iskolába kell beíratni. Egy sima iskolában ugyanis kitépné a haját, hiszen előrébb van, mint a többiek, a tanár pedig azért fogja ugyanezt tenni, mert kihívást jelent nekik a „már mindenen túl vagyok” gyerek, aki ezerig összead, folyékonyan olvas, és unatkozik, amíg a többiek a betűkkel ismerkednek. Ilyen dilemmákban egy bizonyos ponton túl a szülőnek kell megérzésének lennie.

A.: Milyen fő területeken nézitek a fejlettséget?

Dr. J. É.: Eleve nagyon fontos egy komplex iskolakészültségi vizsgálatnál, hogy legyen benne csoportos helyzetben is mérés, mert az rengeteget számít. Egy csomó olyan gyerek van ebben a bizonytalan kategóriában, hogy okos, de azért nem biztos, hogy már az iskolára is fel van készülve. Lehet, hogy azért bizonytalan a szülő, mert nem a gyermek kognitív képességei és azok fejlettsége kérdéses, hanem „hogy olyan kis lüke még, inkább játszani szeret, és haverozni”, és valahogy nincs meg a kialakult feladattudata, ráadásul le se lehet ültetni eleget. Az ilyen gyerekek egyéni vizsgálatnál mindig nagyon jól működnek, hiszen ott egy folyamatos, aktív figyelem rájuk irányul, minden igazodik az ő tempójához, igényeihez stb. Simán megtéveszthetik a vizsgálót, aki azt mondhatja, hogy „ó, hát ez a gyerek kitartó, motiválható, megvan a feladattudata, önszabályozása” – mert az ő folyamatos közelsége és irányítása alatt a gyerek elérte a kívánt szintet.

A.: És mi van ezekkel a gyerekekkel a csoportos vizsgálat során?

Dr. J. É.: Ott egy csomó olyan helyzet adódik, amelyből kiderül, hogy hogyan viselkedik társak jelenlétében, mennyire tud önállóan dolgozni és segítséget kérni, ha elakad. Figyeljük a nyelvi, emlékezeti, figyelmi szintjét, a testsémáját, mennyire tud bizonyos mozgásokat kivitelezni, de az alkalmazkodóképességét, társas érzelmi viselkedését is vizsgáljuk, továbbá a finommotorikát, a tér-vizuális képességet és a logikus gondolkodást.

A.: Vannak-e jellemzően fiús és lányos elmaradások?

Dr. J. É.: A kislányoknál előfordul, hogy nem állnak készen a társas-érzelmi dimenzióban az iskolára, például még nagyon érzelemvezérelt, hogy kinek az instrukcióját fogadják el. Nem fognak tudni jól teljesíteni az iskolában, mert ott nem lesz mindenki olyan, akit ők szeretnek. Tehát még nem tudják eléggé az érzelmeiket félretenni a feladat érdekében. A fiúknál leginkább a grafomotorikával és az önszabályozással van probléma, például nem tudják megállni, hogy azonnal hangosan mondják, ami eszükbe jut.

A.: Mi történik, ha mégis iskolaéretlen gyerek kerül be az iskolába?

Dr. J. É.: Ha szerencséje van, akkor olyan intézménybe, olyan tanítóhoz kerül, ahol a követelményeket hajlandóak hozzáigazítani a fejlettségi szintjéhez, ahogy ez sok országban, ahol az adaptív oktatás már meghonosodott, teljesen természetes. Nagy esélye van azonban annak, hogy ez nem történik meg, és folyamatosan kudarcokkal szembesül a gyerek, sokat ütközik kortársaival és a tanítójával egyaránt, ami rossz vágányra tereli az iskolai karrierét. És olyan nincs, hogy egy gyerek az iskolából visszakerül az óvodába, így aki beiratkozott iskolába, az iskolás marad, ha nem tudja teljesíteni az első osztály követelményeit, majd megbukik, vagy görgeti maga előtt a lemaradásait. Sajnos a magyar oktatási rendszer nem tekinthető ma (még) adaptívnak, vagyis nem alkalmazkodik a diákok egyéni sajátosságaihoz, hanem tőlük követeli meg az alkalmazkodást.

Az interjú 2022. december 4-én jelent meg az anyamagazin.hu portálon.
Illusztráció forrása: unsplash.com